Figyeli-e Budapest Bangalort és New Yorkot? 2 rész
Budapesti lokálpatrióta
könyvajánló Edward L. Glaeser: Triumph
of the City (A város diadala) című könyvéhez, a főváros városfejlesztési
koncepciójának helyzetképe alkalmából.
Miért esnek vissza Detroit-szerűen
egyes városok és mások miért fejlődnek a modern New Yorkhoz hasonlóan? Erről szól Edward Glaeser közgazdász, városkutató, harvardi professzor tavaly
megjelent sikerkönyve, a Triumph of the
City - a könyvkritika első része itt olvasható. A második részben folytatjuk a könyv bemutatását.
Szabályozz
okosan
A jó város elképzelhetetlen jó városirányítás nélkül. A sikeres állami
jelenlétet azonban nem a betonba öntött monumentumok jelzik, sőt: a lesüllyedő városok jellegzetes
ismertetőjele a túl sok és olcsó ingatlan és a kereslethez mérten bőséges
(túlzó) infrastruktúra. A városirányítási példákként előkerülő történetek egy kevésbé
látványos tevékenység, a szabályozás hatékonyságára hívják fel a figyelmet. A
városok szabályozási igénye abból ered, hogy a közel élés miatt a városi élet
során hozott döntéseknek gyakran vannak olyan hatásai, amelyek a döntésben nem
résztvevőkre is hatnak (közgazdászul: sok az externália). És az is igaz, hogy
az utak, a közbiztonság vagy a világítás hasznát a sűrűn lakott területen
mindenki élvezi (sok a közjószág is). Márpedig az ilyen és ehhez hasonló
helyzetek hatékonnyá tételéhez összetett költség-haszon elemzésekkel előkészített
szabályozásra van szükség. A városokban ezeknek a problémáknak a megoldása
régebben szó szerint élet-halál kérdése volt, amikor a járványok és a ragályos
betegségek jelentették a kihívást. Bár manapság a fejlett világban „csak” a
szennyezés, a bűnözés és a dugó (4.
fejezet, How were the tenements
tamed?) a városlakók ellenfele, a fegyver ugyanaz: az okos szabályozás.
Számtalanszor bebizonyosodott például, hogy a közlekedési dugókat nem lehet
jól kezelni további sávok építésével, mert amíg ingyen lehet az utakat
használni, addig az úthasználat mindig magasabb lesz a hatékonynál. A
közgazdászok szerint – akik a döntések nem szándékolt hatásaira is
koncentrálnak – ezért csak az vezethet hatékony megoldáshoz, ha az autósokkal
azt a költséget is megfizettetik, hogy mások kárára növelik a forgalmat. Ezért
vált a szingapúri dugódíj a modern kihívásokra adott szabályozási válasz sokat
idézett példájává. Hasonlóképpen, a közgazdászok szerint a műemlékvédelem és az
építési szabályozás is hatékonyabb eredményre vezet(ne), ha nem tekinthet(ne)
el a kedvezőtlen indirekt következményektől. Márpedig az építkezés korlátozása
esetén az új lakóhelyek valahol a városon kívül fognak megépülni, és a lakók
valószínűleg autóval járnak majd a munkahelyükre, növelve ezzel a forgalmat és
a levegőszennyezést.
Egy városban tehát sok helye van a szabályozásnak, a korlátozásnak, és a
piaci kudarcok javításának. A kiszámítható és megalapozott szabályozás a
városok működésének elengedhetetlen kerete.
Magasabbra, ne laposabbra
A városok működésének egyik lázmérője, hogy mennyien adják fel a városi
létet, és költöznek ki az agglomerációba. Az agglomerálódás nemcsak hogy
felemészti a bejárók idejét, de környezeti szempontból sincs ingyen (8. fejezet, Is there anything greener than blacktop?): a rengeteg ingázás
óriási széndioxid mennyiséget termel. Ha gazdagabb és zöldebb jövőt remélünk a
Földnek, akkor annak bizony városiasabbnak kell lennie. Glaesert olvasva pedig sok
mindent megérthetünk a szuburbanizációról is (7. fejezet, Why has sprawl spread?). A folyamat miatt a keresleti
és a kínálati oldal is okolható.
A kínálati oldalt tekintve evidens, hogy az elérhető ingatlanok mennyisége
befolyásolja, mennyien maradnak a városban. A kínálatot pedig ugyanazon a
területen az acélszerkezetes váz és a lift feltalálása óta az ég felé építéssel
lehet növelni (6. fejezet, What’s so
great about skyscrapers?). A városok fejlődésének óriási hulláma zajlott a
felhőkarcolókat lehetővé tévő műszaki újítások terjedésével. Ahol viszont nem használják
ezeket a lehetőségeket, a kínálat szűkössége emeli árakat: jó néhány kutató igazolta,
hogy az építést erősebben szabályozó helyeken kisebb a megújulás, és drágábbak
a lakások. India mesés városa, Mumbai nem figyelt erre a leckére, és a brit hagyományokat
igyekezett adaptálni. Az építkezési szabályozás a lapos várost támogatta, ami
csillagászati ingatlanárakat eredményezett a belvárosban. Érthető, ha nem
tolonganak a munkáltatók az irodákért.
A városok köré költözésnél persze a keresleti oldal is meghatározó. Számos
tanulmány mutatta ki, hogy az alacsony amerikai benzinár az egyik magyarázó
tényezője annak, hogy miért hajlandóak többet autózni naponta az amerikaiak. A
kiköltözés legfőbb vonzereje természetesen a zöldebb környezet, a nagyobb, kertes
házak. De ennek az ára a több ingázás. Ebből következően minél könnyebb bejutni
a városba, az ellenérv annál halványabb, azaz ha az elővárosi közlekedés
fejlődik, azzal bizony az agglomerációk vonzereje nő. És minél többen
kiköltöznek, annál inkább mehetnek utánuk a munkahelyek, a szolgáltatások, és
az iskolák legjobb tanárai.
Ahhoz, hogy Budapest eredményesen csábíthassa vissza azokat, akik az utóbbi
tizenöt évben az agglomerációba költöztek, itthon is ezeket a keresleti és
kínálati tényezőket kell feltárni, és erre alapozva lehet kidolgozni hatékony
stratégiát.
Jóllétet
A modern város az élet élvezeteinek tárháza. Hajdanán az iparvárosoknál a
munkások hajlandóak voltak elviselni a zsúfoltságot, a környezetszennyezést, a
járványokat a hatékonyabb termelésért cserébe kapott magasabb gyári
fizetésekért, mostanában pedig a városlakók hajlandóak kevesebb jövedelmet is
elfogadni, ha egy élvezhető városban laknak. Manapság sokan azért választják a
városi életet, mert szeretnek ott lenni (5.
fejezet, Is London a Luxury Market?).
Szeretnek beülni az éttermekbe, élvezni a világ vezető szórakoztatóipari
művészeit a koncerteken és az operában, és sokaknak az is élvezetet okoz, hogy pénzüket
nagy árukínálatot válogatva költhetik el. Mi több, a fejéről a talpára állítva
a közhelyet, Glaeser egészséges városi életről ír arra hivatkozva, hogy New
Yorkban az élettartam már jóval hosszabb az amerikai átlagnál. Nem utolsósorban
– természetesen ez a megállapítás is komoly kutatási eredményeken alapul – a könnyebb
pártalálás is vonzza a városiakat. A városi élet ezen előnyei manapság szinte
paradox módon azt eredményezik, hogy a magas városi bérekhez képest is magas
ingatlanárak és drága szolgáltatások jelzik egy város kedveltségét. Nem
véletlen tehát, hogy a városversenyek közül egyre több állítja a vizsgálat
középpontjába az életminőséget.
Ebben a versenyben Budapest továbbra is jól szerepel. A Mercer (Quality of Living) felmérésében, amelyet Bécs
vezet, Prága után Budapest foglalja el a második helyet Kelet-Közép-Európában.
Ez a mutató azonban nem feltétlenül van összhangban a város gazdasági
érdekeivel, és ezért csalóka is lehet: Prága és Bécs megőrzött történelmi városrészei
sok turistát vonzanak, de akadályozzák az új irodák építését. Ezt az
ellentmondást bizonyos fokig oldja csak fel a kétpólusú városszerkezet: bár
Párizs belvárosa megőrizte történelmi jellegét, és a Défense az üzleti élet
központjává vált, a vállalatok a többi nyugat-európai városnál
kedvezőtlenebbnek ítélik meg a francia főváros iroda-elérhetőségét.
Mit tehet a
város?
A European
Cities Monitor által megkérdezett gazdasági döntéshozók szerint a kormány által alakított
üzleti környezet („Climate governments create”) meghatározó a döntéshozatal
szempontjából. Ebben pedig nem szerepel jól Budapest: Pozsony, Bukarest, Varsó
és Prága is megelőzi a magyar fővárost, ami igencsak hátracsúszott a sorban
2008 óta. Nyilvánvaló, hogy egy város nem működhet függetlenül az országtól, és
az is igaz, hogy az eddig kiemelt tanulságok inkább arra vonatkoznak, hogyan
tudja elrontani a helyzetét egy várost. Ha nincsenek olyanok, akiktől tanulni
lehet, ha kevesen vannak, akik tanulni képesek, ha túl szigorúak az építési
szabályok, ha a kellemetlenségek az agglomerációba küldik a családokat, akkor a
város nem jó úton jár. Glaeser szerint a kudarcot vallott városok egyformák:
kihalt utcák, szegényes program-, áru- és munkahelyválaszték.
A siker receptje viszont nem univerzális. Sok városnak sokféleképpen
sikerült felemelkednie a történelem során (9.
fejezet, How do cities succeed?):
az országos közigazgatási központ feladatai nagy húzóerőt jelentettek Tokiónak.
Szingapúr a legfejlettebbek és a szenegáli Gaboron a legszegényebbek közül arra
példa, hogy jó vezetéssel sokat lehet tenni a városért. Boston, Minneapolis és
Milánó mind abból profitált, hogy sikerült a modern világ iparágainak (a
tudománynak és a divatnak) fókuszpontjává válniuk. Chicago és Atlanta példája
arról szól, hogy akár a város növekedésének támogatásával is fel lehet
virágoztatni a várost. És persze egyre fontosabb szempont, ha valahol jó élni:
Vancouver az életminőséget vizsgáló rangsorok egyik állandó éllovasa.
Azt reméljük, hogy Budapest tud tanulni más
városok sikereiből és kudarcaiból, így egyszer majd belőle is pozitív példa
válhat Glaeser professzor következő bestsellerében.
0 comments:
Post a Comment