Iparterületek elhelyezkedése Budapesten

Iparterületek elhelyezkedése Budapesten

Írta: Göndör László, Hann András, Juhász Boldizsár                                                  

Egy korábbi posztban (Thünen) már megmutattuk, hogyan néz ki Budapest környéke mezőgazdasági termelés szempontjából, most pedig azt vizsgáljuk, hogy hol találhatók Budapesten iparterületek. Rövid történeti bevezetés után az expressz.hu adatai alapján következtetünk a jelenleg tapasztalható helyzetre. 

Dereher serfőzdéi

Az „Első Magyar Részvény-serfőzöde” 

A budapesti ipar kifejlődése a kiegyezés és az első világháború vége közötti évtizedekre tehető. Az akkor kialakult, illetve kialakított ipari területek nagyrészt ma is léteznek, ma is befolyásolják a város szerkezetét (Bajnay & Kopcsay, 1998). Az akkori város szélén kialakult nagy ipari körzetek ma a város közbülső kerületeiben találhatók. A városközponton kívüli Duna menti területekre sok iparágat (pl. nehézipar számos ága, bőripar, hajógyártás és téglagyártás) vonzhatott a folyó közelsége. A IX. kerület külső részeit és a X. kerületet pedig a huszadik század elején jelölték ki ipari övezetnek. A korabeli szakemberek az uralkodó északnyugati szélirány miatt javasolták, hogy az ún. “zavaró vagy bűzös üzemek” elsősorban ide települjenek (Preisich, 1973). A már működő “bűzös üzemek”, például az újpesti bőrgyárak azonban nem szűntek meg. A két világháború között alapvetően a meglévő területek fejlődtek, jelentős fejlesztések a csepeli szabadkikötő körzetében történtek. Az ötvenes és hatvanas években több új ipari körzet is kialakult (Óbuda, Rákospalota, Pestújhely, Rákosvölgy, Soroksár, Nagytétény). A hetvenes években ismerték fel az előre kijelölt és közművesített iparterületek, az ún. ipari parkok előnyeit, ezek közül többet az előző két évtizedben létrejött ipari körzetekben alakítottak ki. Ezek jelentős része 1990-re beépült (Bajnay & Kopcsay, 1998), jelentős részük logisztikai funkciót kapott. A rendszerváltás óta tovább nőtt a szolgáltató szektor súlya, a régi ipartelepek egy része rozsdaövezetté vált. Ezek közül sikeresen újjászületett területként említhető a Millenáris Park a budai Ganz-gyár helyén, a Graphisoft Park az óbudai gázgyár és a Kopaszi gát a kelenföldi hőerőmű szomszédságában.

Ipari területek anno

Budapest meglévő és tervezett ipari területei (Preisich, 1973)

A városban jelenleg található ipari területeket az ipari ingatlanok elhelyezkedésével ragadjuk meg. Hivatalos statisztikák hiányában úgy döntöttünk, hirdetések alapján megpróbálunk létrehozni egy saját adatbázist. Választásunk az expressz.hu oldalra esett, mert itt viszonylag sok ipari ingatlant kínáltak (1411 db az adatfelvétel idején, március 1-jén), valamint könnyen elérhető volt ezek megoszlása a kerületek között, sőt az ingatlanok öt méretcsoport közötti megoszlása is kerületenként. Ez utóbbi segítségével becslést adtunk az egyes kerületekben található összes ipari alapterületre (a kategóriák felső határával szoroztuk meg a létszámot, a legnagyobb, 450m²-rel kezdődő kategória esetén pedig – önkényesen – 700m²-rel). Végül a becsült összes alapterületet leosztottuk a kerületek területével, így megkaptuk az ipari alapterület „sűrűségét” kerületenként. Egy kerületet tehát három adat jellemzett: ipari ingatlanok száma, becsült összes ipari alapterület és ipari alapterület becsült sűrűsége.

Összes ipari alapterület Budapest kerületeiben (saját készítésű)

A módszer természetesen problematikus. Az alapvető gond az, hogy semmilyen garancia nincs mintánk reprezentativitására. Az éppen kínált ipari ingatlanok, különösen az egy konkrét felületen hirdetettek egyáltalán nem biztos, hogy jól reprezentálják a város összes ipari ingatlanját. Ezek ellenére ez tekinthető a lehető legjobb megoldásnak.

Az eredmények nagyjából megfeleltek várakozásainknak. Mindhárom mutató szerint szinte teljesen hiányoznak az ipari ingatlanok az I., II., V. és XII. kerületből. A pesti belváros többi kerülete, a VI., VII. és VIII. (különösen Erzsébetváros) viszont a sűrűség szerint a nagyobbak közé tartoznak, itt tehát a kis darabszám és alapterület jelentős részben ezen kerületek kis méretéből fakadt. Buda három még nem tárgyalt kerülete, a III., XI. és XXII. mindhárom mutató szerint nagyjából átlagosnak mondható. Az ipar nagy része Pest nem belvárosi kerületeiben helyezkedik el, ezen belül is néhány kerületben. A legnagyobb értéket az összes mutató esetében Kőbánya (X.), Újpest (IV.) és Angyalföld (XIII.) mutatja, ezek tehát meggyőző eredménynek tekinthetők. Pest legkevésbé ipari kerületei a XVI. és a XIX., itt feltehetően a lakófunkció dominál.

Ipari ingatlanok sűrűsége (saját készítésű)

--------------------------------------------------------------------------------------------------

Felhasznált irodalom

Bajnay László & Kopcsay Gábor (1998). Az ipar fejlődése – ipari területek, ipari üzemek. Megjelent: Preisich Gábor (szerk.), Budapest városépítésének története 1945-1990 (157-170. old.). Budapest: Műszaki Könyvkiadó.

Preisich Gábor (1973). Az ipar fejlesztése és az ipari területek. Megjelent: Presich Gábor (szerk.), Budapest jövője (100-107. old.). Budapest: Műszaki Könyvkiadó.

Read More

Figyeli-e Budapest Bangalort és New Yorkot? 1 rész (Horváth, McLean & Sápi )

Budapesti lokálpatrióta könyvajánló Edward L. Glaeser: Triumph of the City (A város diadala) című könyvéhez, a főváros városfejlesztési koncepciójának helyzetképe alkalmából.

ajánlók: Horváth Áron – McLean Aliz – Sápi Zoltán

A világ városiasodása a huszadik század közepe óta folyamatosan nő, de nem minden város nyertese a folyamatnak. A hetvenes években New York és Detroit, a két korábbi amerikai fellegvár hasonló gödörbe került. A termelési központok csillaga leáldozott, a szállítási költségek huszadik századbeli megtizedelődésének hatására a termelés a világ olcsóbb munkaerejű helyeire települt, pácban hagyva így az amerikai városokat. A New York-i kikötő elveszítette jelentőségét, az autóra épülő világban a metró és a busz elavultnak tűnt, és a város pénzügyi helyzete katasztrofális volt annak ellenére, hogy az USA legmagasabb adóit szedte. New York és Detroit is csőd közeli helyzetbe jutott, és a munkájukat elvesztő dolgozók társadalmi problémájával is szembe kellett nézniük. Negyven évvel később New York virágzik, Detroit pang. New Yorkba özönlenek a turisták, és a letelepedni vágyók csillagászati összegeket fizetnek a lakásokért. A soha nem alvó városban csak Manhattan dolgozói több jövedelmet tesznek zsebre más államok teljes lakosságánál, ráadásul, még a válságot is sokkal jobban vészelték át, mint Amerika többi része. Ezzel szemben Detroitban nyomasztóan üresen állnak az egykor csúcsminőségű irodák, a munkanélküliség jóval magasabb az országos átlagnál, és az alacsony lakásárak ellenére a lakók inkább elköltözni vágynak: hatvan év alatt a lakosság közel kétharmada hagyta el a várost.

Miért esnek vissza Detroit-szerűen egyes városok és mások miért fejlődnek a modern New Yorkhoz hasonlóan? Erről szól Edward Glaeser közgazdász, városkutató, harvardi professzor tavaly megjelent sikerkönyve, a Triumph of the City. Glaeser professzor a téma világszerte egyik legelismertebb kutatója, az irodalomjegyzék – aminek böngészését nem szabad kihagyni – is tanúskodik róla, tucatnyi neves tudományos folyóiratban publikált tanulmányban írt a városokról. A könyv a bevezetésen és az összefoglalón kívül kilenc fejezetben osztja meg a városok sikereivel kapcsolatos tanulságokat, melyek közül jó néhány üzenet igencsak releváns Budapest számára is. Még izgalmasabbá teszi az olvasást, hogy jelenleg is folyik Budapesti Városfejlesztési Stratégiájának megújítása, amihez akár a könyv tanulságai is adhatnák a támpontokat. Könyvajánlónkat ezért Budapestre hangoltuk.

Glaeser professzor legfontosabb, vissza-visszatérő üzenete, hogy nem az épületek teszik a városokat, hanem a bennük lakók. A beton nem teremt munkahelyet, csak kiszolgálja az igényeket. A városok sikerességének magyarázatát máshol kell keresni: stabil jogi és gazdasági környezetre van szükség, ami úgy ösztönzi az ott lakókat, hogy felemeljék városukat. Ezek közül az intézmények közül idézzük meg röviden azokat, amelyek a leghangsúlyosabbak a könyvben.

Kommunikáció, innováció, verseny

A XXI. századi város erejét a lakosok képzettsége, innovativitása (emberi tőkéje) adja. A fejlődés ott gyorsabb, ahol sok az innováció, és ehhez elengedhetetlen a képzett munkaerő. Persze a történelem ismétli önmagát: a tudományos és művészeti forradalmak a városokban zajlottak, a kereskedővárosok pedig annak is köszönhették virágkorukat, hogy az áruval együtt érkező tudást is fel tudták használni. A tömegtermelés korszaka csak rövid, átmeneti kitérőt jelentett, amikor a városban robotoló munkásoknak nem volt szükségük magas képzettségre. Azonban miután a termékek szállítási költsége megtizedelődött az elmúlt században, az iparvárosoknak leáldozott. A huszadik század második felében az akkor tíz legnagyobb amerikai városból nyolc elvesztette lakosainak hatodát, de Európában se kell sokáig keresni a példát: Liverpoolban is fele annyian laknak mint annak előtte. Az iparvárosok korának elmúltával ismét az innovativitás, a tudásátadás, az egymástól és a külvilágtól való tanulás szerepe értékelődött fel. A könyv Bevezetés utáni fejezete (1. fejezet, What do they make in Bangalore?) az indiai Bangalore informatikára épülő, szédítően gyors fejlődésének példáján mutatja be, milyen erőket szabadít fel a szabadjára engedett kiművelt emberfő.

A fejlődéshez elengedhetetlen az emberek közelsége, ami azért vezet jobb teljesítményre, mert a kommunikációval hatékonyabb a tanulás, és mert a közvetlen verseny jobban motivál. Ezért tekinthető a korszak jelképes kezdetének Bloomberg New York-i polgármester egyterűvé alakított városházi irodája. A könyvnek talán az is apropója, hogy az információs technológia fejlődésével szokás temetni a városokat (persze sokan már a telefon elterjedése kapcsán is megülték a tort). Pedig az alaposabb kutatások szerint a közelség most éppen azért értékesebb, mint korábban, mert a távoli pontok összekötése olcsóbb, mint valaha: az információs technológia kiegészítője és nem helyettesítője a személyes találkozásnak. Gondoljunk csak arra, hogy amikor ketten névjegyet cserélnek egy konferencia szünetében vagy összeismerkednek az irodaház ebédlőjében, akkor emailen eséllyel maradnak kapcsolatban, míg az internet előtti világban várhattak a következő véletlen találkozásig.

Egy város mindig jó lehetőséget nyújt arra is, hogy a karrierjüket építő dolgozók az egyik munkahelyen megtanult gondolkodást átvigyék és felhasználják új munkahelyükön, vagy saját vállalkozásukban. Ott, ahol sok a munkalehetőség a magas hozzáadott értékű iparágakban, a tudás is gyorsabban terjed, mert a vállalatok a dolgozó iparági tapasztalatát is megszerzik az alkalmazásával. Összhangban van ezzel a tanulsággal az üzleti felmérések eredménye is. A Cushman & Wakefield European Cities Monitor kimutatása szerint a legfontosabb tényező a vállalatok számára („Essential factors for locating a business”), a képzett munkaerő léte. Komoly figyelmeztetés, hogy Budapest csúszik vissza ebben a versenyben: a 36 rangsorolt európai városból most a 29. helyen áll, úgy, hogy 1990 óta Prága, Varsó és Bukarest is fővárosunk elé került. Csak egyik szelete ennek a budapesti munkaerő gyenge nyelvtudása („Best cities in terms of languages spoken”): ebben a kritériumban a 31. hely attól még kellemetlenebb, hogy Varsó a 11., de Prága, Bukarest és Pozsony is megelőzi Budapestet.

Budapestet a képzett, tapasztalt és tanult munkaerő emelheti fel. Szükség van minél több diplomásra, jó, ha minél több külföldön tapasztalatot szerzett kollégától lehet tanulni, és jó, ha sok olyan vállalatot lehet a fővárosba csábítani, amelyek folyamatai a világ számos piacán csiszolódtak. 

A következő rész (hamarosan) a város szabályozás kérdéseiről beszélünk. 

A szerzők az ELTINGA kutatói. 

Edward L. Glaeser: Triumph of the City: How our Greatest Invention Makes us Richer, Smarter, Greener, Healthier and Happier. The Penguin Press, 2011, New York.

Read More