Budapesti lokálpatrióta
könyvajánló Edward L. Glaeser: Triumph
of the City (A város diadala) című könyvéhez, a főváros városfejlesztési
koncepciójának helyzetképe alkalmából.
ajánlók: Horváth
Áron – McLean Aliz – Sápi Zoltán
A világ városiasodása a huszadik század közepe óta folyamatosan nő, de nem
minden város nyertese a folyamatnak. A hetvenes években New York és Detroit, a két
korábbi amerikai fellegvár hasonló gödörbe került. A termelési központok
csillaga leáldozott, a szállítási költségek huszadik századbeli megtizedelődésének
hatására a termelés a világ olcsóbb munkaerejű helyeire települt, pácban hagyva
így az amerikai városokat. A New
York-i kikötő elveszítette jelentőségét, az autóra épülő világban a metró és a
busz elavultnak tűnt, és a város pénzügyi helyzete katasztrofális volt annak
ellenére, hogy az USA legmagasabb adóit szedte. New York és Detroit is csőd közeli
helyzetbe jutott, és a munkájukat elvesztő dolgozók társadalmi problémájával is
szembe kellett nézniük. Negyven évvel később New York virágzik, Detroit pang.
New Yorkba özönlenek a turisták, és a letelepedni vágyók csillagászati
összegeket fizetnek a lakásokért. A soha nem alvó városban csak Manhattan
dolgozói több jövedelmet tesznek zsebre más államok teljes lakosságánál, ráadásul,
még a válságot is sokkal jobban vészelték át, mint Amerika többi része. Ezzel
szemben Detroitban nyomasztóan üresen állnak az egykor csúcsminőségű irodák, a
munkanélküliség jóval magasabb az országos átlagnál, és az alacsony lakásárak
ellenére a lakók inkább elköltözni vágynak: hatvan év alatt a lakosság közel
kétharmada hagyta el a várost.
Miért esnek
vissza Detroit-szerűen egyes városok és mások miért fejlődnek a modern New Yorkhoz
hasonlóan? Erről szól Edward Glaeser közgazdász,
városkutató, harvardi professzor tavaly megjelent sikerkönyve, a Triumph of the
City. Glaeser professzor a téma világszerte egyik legelismertebb kutatója, az
irodalomjegyzék – aminek böngészését nem szabad kihagyni – is tanúskodik róla,
tucatnyi neves tudományos folyóiratban publikált tanulmányban írt a városokról.
A könyv a bevezetésen és az összefoglalón kívül kilenc fejezetben osztja meg a városok
sikereivel kapcsolatos tanulságokat, melyek közül jó néhány üzenet igencsak
releváns Budapest számára is. Még izgalmasabbá teszi az olvasást, hogy jelenleg
is folyik Budapesti
Városfejlesztési Stratégiájának megújítása, amihez akár a könyv tanulságai is
adhatnák a támpontokat. Könyvajánlónkat ezért Budapestre hangoltuk.
Glaeser professzor legfontosabb, vissza-visszatérő üzenete, hogy nem az
épületek teszik a városokat, hanem a bennük lakók. A beton nem teremt
munkahelyet, csak kiszolgálja az igényeket. A városok sikerességének magyarázatát
máshol kell keresni: stabil jogi és gazdasági környezetre van szükség, ami úgy
ösztönzi az ott lakókat, hogy felemeljék városukat. Ezek közül az intézmények
közül idézzük meg röviden azokat, amelyek a leghangsúlyosabbak a könyvben.
Kommunikáció,
innováció, verseny
A XXI. századi város erejét a lakosok képzettsége, innovativitása (emberi
tőkéje) adja. A fejlődés ott gyorsabb, ahol sok az innováció, és ehhez
elengedhetetlen a képzett munkaerő. Persze a történelem ismétli önmagát: a tudományos
és művészeti forradalmak a városokban zajlottak, a kereskedővárosok pedig annak
is köszönhették virágkorukat, hogy az áruval együtt érkező tudást is fel tudták
használni. A tömegtermelés korszaka csak rövid, átmeneti kitérőt jelentett,
amikor a városban robotoló munkásoknak nem volt szükségük magas képzettségre.
Azonban miután a termékek szállítási költsége megtizedelődött az elmúlt
században, az iparvárosoknak leáldozott. A huszadik század második felében az
akkor tíz legnagyobb amerikai városból nyolc elvesztette lakosainak hatodát, de
Európában se kell sokáig keresni a példát: Liverpoolban is fele annyian laknak
mint annak előtte. Az iparvárosok korának elmúltával ismét az innovativitás, a
tudásátadás, az egymástól és a külvilágtól való tanulás szerepe értékelődött
fel. A könyv Bevezetés
utáni fejezete (1. fejezet, What do they
make in Bangalore?) az indiai Bangalore informatikára épülő, szédítően gyors
fejlődésének példáján mutatja be, milyen erőket szabadít fel a szabadjára
engedett kiművelt emberfő.
A fejlődéshez elengedhetetlen az emberek közelsége, ami azért vezet jobb
teljesítményre, mert a kommunikációval hatékonyabb a tanulás, és mert a
közvetlen verseny jobban motivál. Ezért tekinthető a korszak jelképes
kezdetének Bloomberg New York-i polgármester egyterűvé alakított városházi
irodája. A könyvnek talán az is apropója, hogy az információs technológia
fejlődésével szokás temetni a városokat (persze sokan már a telefon elterjedése
kapcsán is megülték a tort). Pedig az alaposabb kutatások szerint a közelség
most éppen azért értékesebb, mint korábban, mert a távoli pontok összekötése
olcsóbb, mint valaha: az információs technológia kiegészítője és nem
helyettesítője a személyes találkozásnak. Gondoljunk csak arra, hogy amikor ketten
névjegyet cserélnek egy konferencia szünetében vagy összeismerkednek az
irodaház ebédlőjében, akkor emailen eséllyel maradnak kapcsolatban, míg az
internet előtti világban várhattak a következő véletlen találkozásig.
Egy város mindig jó lehetőséget nyújt arra is, hogy a karrierjüket építő
dolgozók az egyik munkahelyen megtanult gondolkodást átvigyék és felhasználják
új munkahelyükön, vagy saját vállalkozásukban. Ott, ahol sok a munkalehetőség a
magas hozzáadott értékű iparágakban, a tudás is gyorsabban terjed, mert a
vállalatok a dolgozó iparági tapasztalatát is megszerzik az alkalmazásával. Összhangban
van ezzel a tanulsággal az üzleti felmérések eredménye is. A Cushman &
Wakefield European
Cities Monitor kimutatása szerint a legfontosabb tényező a vállalatok számára („Essential
factors for locating a business”), a képzett munkaerő léte. Komoly
figyelmeztetés, hogy Budapest csúszik vissza ebben a versenyben: a 36 rangsorolt
európai városból most a 29. helyen áll, úgy, hogy 1990 óta Prága, Varsó és
Bukarest is fővárosunk elé került. Csak egyik szelete ennek a budapesti
munkaerő gyenge nyelvtudása („Best cities in terms of languages spoken”): ebben
a kritériumban a 31. hely attól még kellemetlenebb, hogy Varsó a 11., de Prága,
Bukarest és Pozsony is megelőzi Budapestet.
Budapestet a képzett, tapasztalt és tanult munkaerő emelheti fel. Szükség
van minél több diplomásra, jó, ha minél több külföldön tapasztalatot szerzett
kollégától lehet tanulni, és jó, ha sok olyan vállalatot lehet a fővárosba
csábítani, amelyek folyamatai a világ számos piacán csiszolódtak.
A következő rész (hamarosan) a város szabályozás kérdéseiről beszélünk.
A szerzők az ELTINGA kutatói.
Edward L. Glaeser: Triumph of the City: How our Greatest Invention Makes us Richer, Smarter, Greener, Healthier and Happier. The Penguin Press, 2011, New York.
|
0 comments:
Post a Comment